A téli felmelegedés ökológiailag relevánsabb, mint a hűvös-mérsékelt égboltú nyári meleg

Tárgyak

Absztrakt

Az éghajlatváltozás minden évszakot érint, de a felmelegedés télen kifejezettebb, mint nyáron a közepes és magas szélességeken. A téli felmelegedésnek mély ökológiai hatásai lehetnek, amelyeket ritkán hasonlítanak össze a nyári felmelegedés hatásaival, és az ok-okozati magyarázatok nincsenek megalapozva. Összehasonlítottuk a téli enyhe földfelszíni infravörös felmelegedést a nyári felmelegedéssel egy félig természetes, hűvös-mérsékelt égövi gyepterületen négy éven át. A föld feletti növények biomassza a téli felmelegedést követően növekedett (+ 18%), és a nyári felmelegedés nem befolyásolta. A téli felmelegedés jobban befolyásolta a növényközösség összetételét, mint a nyári felmelegedés, előnyben részesítve a termő fajokat. A téli felmelegedés jobban megnövelte a talaj légzését, mint a nyári felmelegedés. Az elhúzódó tenyészidőszakok és a növény-közösség összetételének változásai a föld feletti biomassza-termelés megnövekedését okozták. A téli felmelegedés serkentette az ökológiai folyamatokat, annak ellenére, hogy fagykárt okozott a növények gyökereiben és a mikroorganizmusokban egy rendkívül hideg időszakban, amikor a felmelegedés csökkentette a hó által biztosított hőszigetelést. Az ilyen időszakos fagyokon túli jövőbeli felmelegedés ezért tovább fokozhatja a téli felmelegedés ökológiai folyamatokra gyakorolt ​​gyorsító hatását.

Bevezetés

A téli felmelegedés az előrejelzések szerint 2071–2100-ig 2 ° C-kal haladja meg a nyári felmelegedést Közép-Európában, még nagyobb eltérésekkel északabbra (RCP 8,5 1,2). Még mindig hiányzik a vonatkozó téli folyamatok és ökológiai jelentőségük alapos megértése, mivel az éghajlatváltozást szimuláló manipulációs kísérletek általában csak a vegetációs időszakban 3,4 alkalmazzák az egyenletes felmelegedést. Következésképpen nagyon bizonytalan megjósolni a szezonálisan nem egyenletes felmelegedés ökológiai hatásait 5 .

Eredmények

ökológiailag

A téli felmelegedés ökológiailag relevánsabb, mint a nyári felmelegedés. (a) Föld feletti nettó elsődleges termelés (ANPP, két roncsoló betakarítás összege, 0,2 m² y −1), (b) a növény-közösség összetételének változása parcellánként a 2009-es kezdeti összetételhez képest, Bray-Curtis-távolságban kifejezve (a fajspecifikus fedettség (1 m² júniusi becslések alapján), ésc,d) talajlégzés (havi mérések átlaga télen elválasztva (c) és a nyár (d) a teljes tanulmányi időszakra). A hatásméretek a referencia körülményekhez viszonyítva Hedges ’g (n = 10) formában jelennek meg mintavételi dátumonként és kezelésenként, valamint annak 95% -os konfidencia intervallumaként. A kezelés akkor tekinthető jelentősnek, ha a konfidencia sáv nem tartalmaz nulla értéket (szürke vízszintes vonal). Ne feledje, hogy a 2009-es év az előkezelés körülményeit mutatja.

A talaj felmelegedése miatti föld feletti biomassza-termelés és a talajlégzés növekedése oka lehet a növény-közösség összetételének változása, de más téli ökológiai folyamatok is, például a növények teljesítménye (zöldség, gyökérhossz és mortalitás, valamint a levél C: N arány) és a talaj biotikus folyamatai (talajlégzés, mikrobiális biomassza, N-hozzáférhetőség és potenciális extracelluláris enzimatikus aktivitás) (2. ábra és kiegészítő információk 2. ábra). Az intenzív téli mintavételi kampány azt jelezte, hogy a téli felmelegedés meghosszabbította a tenyészidőt késő ősszel és kora tavasszal, amit a növényzöldség, a gyökérhossz és a talajlégzés jelzett (2a - c. Ábra). Az alsó levél C: N aránya (2d. Ábra) tovább jelezte a növényi gyökerek aktív N felvételét késő ősszel és kora tavasszal, alátámasztva azt a következtetést, hogy a téli felmelegedés serkentette a föld feletti növények biomassza termelését ezekben az időszakokban.

A 2011/12-es téli melegítő kezelésekre adott válaszok (aktív felmelegedés a téli felmelegedéshez, de a felmelegedés a nyári melegítő kezeléshez ebben az időszakban nincs). A hótakaró miatt februárban nem mérték a parcellák zöldségét. C levél: N-t ugyanazon három faj levelein mértek (Alopecurus pratensis, Plantago lanceolata, és Rumex acetosa) minden egyes cselekményben. A gyökérhalandóság a két mintavétel között elhaló gyökerek összege. Cmic, mikrobiális biomassza; WEOC, vízzel extrahálható szerves C. Megjelennek ± SEM-ek (n = 10) mintavételi dátumonként és a kezelés (a három faj parcellánként a C: N levél beágyazott replikátumaként). A kisbetűk a Tukey post hoc tesztek alapján dátumonként homogén csoportokat jelölnek (csak akkor tesztelték, ha a felmelegedés és az idő közötti kölcsönhatás jelentős volt, és olyan időpontokra jelölték ki őket, amelyek a kezelési szintek között különböztek a post hoc tesztben).

Egy természetes hideg időszak, amikor a téli felmelegedés megolvasztotta a hótakarót, hidegebb minimális hőmérséklethez vezetett intenzív téli mintavételezésünk során, mint a referencia körülmények között (minimális léghőmérséklet növénymagasságban, −14,0 versus −9,7 ° C; minimális talajhőmérséklet, −4,0 -2,2 ° C-tal szemben; Kiegészítő információk 3. ábra). Ez az eredmény alátámasztja azt az elképzelést, hogy a téli felmelegedés hidegebb talajhoz vezethet, ha csökkenti a hótakarót 20. Ez a fagy volt a legvalószínűbb oka a zöldség csökkenésének (2a. Ábra), a gyökérpusztulás növekedésének, valamint a mikrobiális biomassza (Cmic), a vízzel extrahálható szerves C (WEOC) és a biológiailag elérhető N (2e. Ábra) csúcsainak. –H) a téli melegítő kezelés során, mert egyetlen más abiotikus paraméter sem érte el stresszes szintet ez idő alatt (sugárzás: PAR −2 s −1; a talaj nedvessége jóval a hervadási pont felett, 8%).

Vita

A hótakaró csökkenése és szigetelő hatásának elvesztése, majd az azt követő fagy növelheti a fagykárokat 30,34,35. A fagytűrés a fűfajok között különbözik 36, ezért várható, hogy szelektív mozgatórugóként hat, amelyek hozzájárulhatnak a közösségi összetétel változásához. A mikrobák hideg akklimatizálódása nettó N mineralizációval jár együtt 37, de a WEOC párhuzamos csúcsa inkább mikrobiális halált mutat, mint nyugalmi 37,38. A mikrobiális sejtek és gyökerek lebontása mellett a talajhoz kötött szerves C és egyéb tápanyagok fizikai stressz hatására hozzáférhetővé válnak, és a talaj töredékei aggregálódnak 39. Ezek a könnyen hozzáférhető tápanyagok magas mikrobiális növekedési és aktivitási sebességet indukálnak közvetlenül a fizikai stressz után 40 vagy némi késéssel 41, összhangban a mikrobiális biomassza csúcsértékével a fagy után.

Az intenzív téli mintavételi kampányunk során a természetes hideg időszak csökkentette a talaj és a levegő minimális hőmérsékletét, és feltehetően fagykárosodást okozott a növényekben és a mikroorganizmusokban a téli melegítő kezelés során, de a téli felmelegedés még mindig növelte az ANPP-t a fagyot követő vegetációs időszakban. A jövőbeli előrejelzéseknél ez az eredmény azt sugallja, hogy a téli felmelegedés hatásai még tovább fokozzák az ANPP-re és a talaj légzésére gyakorolt ​​hatásukat, mert az ilyen hideg időszakok egyre ritkábban fordulhatnak elő az egyre melegedő környezetben. .

Eredményeink hangsúlyozzák a felmelegedés szezonalitásának fontosságát. Az enyhe téli felmelegedés ökológiai szempontból relevánsabb volt, mint az enyhe nyári felmelegedés a mérsékelt éghajlatú ökoszisztéma szempontjából. Adataink azt sugallják, hogy ez a különbség a téli felmelegedésnek a vegetációs időszak meghosszabbításának és a növény-közösség összetételének a termelékenyebb fajok felé történő megváltoztatásának köszönhető. A fagykár enyhítheti a téli felmelegedés hatásait, mert a hótakaró csökkenése fagykárhoz vezetett a természetes hideg időszakokban. A csökkenő hótakaró miatti talajfagyok várhatóan csak hűvös mérsékelt éghajlati ökoszisztémák esetén lesznek átmenetiek. A jövőbeni felmelegedés tehát valószínűleg tovább növeli az ökoszisztéma-folyamatok stimulálását, elsősorban a téli felmelegedéssel.

Mód

Tanulmányi helyszín

Kísérleti terv

Válaszparaméterek

A három felmelegedési kezelés éves nettó hatásait a felszín alatti biomassza-termelésre, a növény-közösség összetételére és a talaj légzésére elemeztük a vizsgálati időszak során (egy előkezelési év és négy év melegítés). Intenzív téli mintavételt hajtottak végre, összpontosítva a növények és a talaj biotikus aktivitására egy télen, hogy a téli felmelegedés hatásait jobban mechanikusan megértsék.

Éves nettó hatások

A föld feletti biomasszát évente kétszer (június és szeptember) romboló módon betakarították. A pusztító betakarítás része ezeknek a félig természetes rendszereknek a zavarási rendszere, és a betakarításunk gyakorisága, időzítése és intenzitása hasonlított a helyi mezőgazdasági rutinokra egy széles körben használt gyep esetében. Minden betakarításhoz acélvázat (0,1 m²) helyeztek el kétszer az egyes parcellák középső részén, így parcellánként két növényi anyagmintát lehetett gyűjteni. Az összes növényi anyagot 3 cm-rel vágták a talaj felülete fölé az acélvázon belül. Az egyik mintát funkcionális csoportokba rendeztük (forbs, graminoidok és hüvelyesek), a másik mintát fajokra. Az összes növényi anyagot állandó tömegre szárítottuk 60 ° C-on, majd lemértük (Ohaus NavigatorTM, Ohaus Corporation, Parsippany, USA; pontosság ± 0,01 g). A teljes föld feletti nettó elsődleges termelékenységet (ANPP) kiszámítottuk az egyes parcellákon belüli összes növényminta teljes biomasszájaként minden évben, a mintavételezett 0,2 m² terület alapján. Ezután a teljes parcellát +3 cm-re kaszálták.

A fajspecifikus burkolatot vizuálisan, folyamatos skálán becsülték meg közvetlenül minden nyári betakarítás előtt, és minden faj beletartozott az egyes parcellák központi 1 m²-es körzetébe. Ugyanaz a két megfigyelő együtt dolgozik és becsüli az összes borítást. Ezeket az adatokat használtuk fel a közösség összetételének változásainak meghatározásához, számszerűsítve az egyes ábrák összetételbeli változásaként, összehasonlítva a fajok bőségének mintázatát a kezdeti mintával (a kísérleti felmelegedés megkezdése előtt) minden egyes lépésben, Bray-Curtis különbségekkel 45 . Az egyes fajok nem véletlenszerű előfordulását a melegítő kezelések között a 46 indikátorfaj elemzésével teszteltük. A preferenciális előfordulás statisztikai szignifikanciáját 1000 permutációval végzett randomizációs eljárással értékeltük 46. 2009-ben, a kezelés előtti évben elsősorban nem fordult elő faj. Ezeknek a válaszparamétereknek az eredményei minőségileg hasonlóak voltak, függetlenül attól, hogy fajspecifikus biomassza-adatokat vagy fedezeti adatokat használtak-e. Jelentjük a fedőadatokat, mert ez az adatkészlet több fajt tartalmaz a nagyobb térbeli méret miatt (1 versus 0,1 m²).

A talajlégzést minden egyes ábrán egy nem diszperzív infravörös gázelemzőhöz (SPC-1 és EGM-4, PP-rendszerek, Amesbury, USA) csatlakoztatott légzőkamrával mértük. A légzőkamrát PVC gallérokra helyezték a rendszer lezárása érdekében. A gallérokat (10 cm átmérőjű, 5 cm magas) 4 cm-rel a talajba helyeztük a mérések megkezdése előtt egy hónappal. A gallérokat nyitott adaptercsövek meghosszabbították, hogy hó előrejelzése esetén a hó felett végezzenek méréseket. Minden felszín alatti növényi anyagot levágtunk a gallérról az egyes mérések előtti napon. A méréseket havonta, de heti vagy kétheti mérésekkel végezték egyes kampányok során. A CO2 fluxust 4 percig mértük a stabil fluxus elérése érdekében, és az elemzésekhez a végső négy fluxus átlagát használtuk.

Intenzív téli mintavétel

A 2011/2012-es tél folyamán a növényi és talajbiotikus aktivitás válaszparamétereinek halmazát számszerűsítettük, hogy azonosítsuk azokat a folyamatokat, amelyek a fent leírt nettó hatások változásához vezetnek a téli felmelegedés hatására. A mintákat havonta gyűjtöttük a téli felmelegedés időszakában (október-március, a végső mintavétel április elején).

A talaj mikrobiája elengedhetetlen a szerves anyagok lebomlásához és a talaj légzéséhez. A Cmic-et kloroform-fumigációs extrakcióval 49 mértük, 5 g friss talaj felhasználásával (három technikai ismétlés parcellánként, rozsdamentes acél maggal −10 cm-ig gyűjtöttük össze) 2 napon belül a mintavételt követően. Az üvegpalackokban lévő mintákat 25 ml etanolmentes kloroformot tartalmazó exszikkátorba helyeztük (Merck KGaA, Darmstadt, Németország), majd rotációs rázógépben 30 percig 20 ml 0,01 M CaCl2-mal (extrakciós arány 1: 4) extraháltuk. A talajszuszpenziót ezután 595 1/2 méretű papírszűrővel (Whatman International LTD, VWR International GmbH, Darmstadt, Németország) leszűrjük és -20 ° C-on tároljuk az elemzésig. A nem füstölt minták szolgáltak kontrollként a WEOC mennyiségének felmérésére. A WEOC-t és a mikrobiális biomasszát a teljes szerves-C analizátor DIMATOC 2000 (DIMATEC Analysentechnik GmbH, Essen, Németország) alkalmazásával, magas hőmérsékletű katalitikus oxidációval mértük. A Cmic-t a Joergensen és Mueller 50 által leírt módszerrel számoltuk: Cmic = EC/KEC, ahol EC a fumigált és nem füstölt mintákból kivont C és KEC = 0,41 különbsége. Nem füstölt kivonatokat használtunk a vízben extrahálható nitrogén mérésére is, amelyet biológiailag elérhető frakciónak (tNb) tekintettünk.

Statisztikai elemzések

A szezonális felmelegedés ökológiai jelentőségét a vizsgálati időszak során úgy határoztuk meg, hogy kiszámítottuk Hedges téli és nyári melegítés d-hatásának méretét, és összehasonlítottuk a referenciával. Úgy ítéltük meg, hogy egy kezelés szignifikánsan pozitív hatást fejt ki, ha az átlagos hatásméret 95% -os konfidencia intervalluma nem tartalmazza a 0 51 értékeket. Az elemzések során az R ’effsize’ csomagot (0.7.1 verzió) használtuk. Ezeket az eredményeket lineáris vegyes hatású modellek támasztották alá (lásd alább), amelyek kvalitatív módon ugyanazt a felismerést szolgáltatták.

Adatok elérhetősége

A jelenlegi vizsgálat során generált és/vagy elemzett adatkészletek ésszerű kérésre a megfelelő szerzőtől elérhetőek.