Plantáris fibromasztózis (csomó a sarokban)

Míg a lábproblémák a populáció nagy részét érintik, a plantáris fibromatosis továbbra is viszonylag ritka diagnózis. Ez egy kissé ritka állapot, amely akkor fordul elő, amikor talpi fibromák (nem rákos/jóindulatú daganatok) alakulnak ki a láb alján a kötőszövetekben (plantáris fascia), amelyek a saroktól a lábujjig futnak. Ezek a jóindulatú daganatok szilárd, lassan növekvő tömegek, amelyek túlzott kollagént vagy fibrotikus szövetet tartalmaznak. A plantáris fibromatosis kialakulhat az egyik vagy mindkét lábon, és általában más kérdésekkel együtt alakul ki, például a rohamok elleni Dilantin gyógyszer alkalmazásával, vagy miután a talpi fascia károsodott. Egyes gyógyszerek és a plantáris fibromatosis fokozott fejlődésének összefüggését nem sikerült megállapítani.

Amikor a daganatok kezdetben a láb talpi oldalán fejlődnek ki, akkor a fejlődés korai szakaszában általában kicsik, és általában nem zavarják a rendszeres, egészséges lábműködést. Csak akkor, ha a tömegek megnövekszenek, egyre nehezebbé válik a lábujjak meghajlítása, ezért negatívan befolyásolják a rendszeres járási ciklust, és kényelmetlenséget okoznak. A tünetek hasonlóak a Dupuytren-betegségnél tapasztaltakhoz, ez az állapot a kezeket ugyanúgy érinti, mint a talpi fibromatosis a lábak alját.

A férfiakat ez a betegség tízszer gyakrabban sújtja, mint a nőket, és a kaukázusiakat ez jobban érinti, mint bármely más fajt. A plantáris fibromák kialakulása az életkor előrehaladtával növekszik; leggyakrabban középkorúaknál vagy időseknél alakulnak ki. A hetven évnél idősebb férfiak különösen sérülékenyek. A felszíni plantáris fibromatosist, más néven Ledderhose-kórnak vagy Ledderhose Morbus-nak, gyakrabban diagnosztizálják gyermekeknél, mint felnőtteknél. Az esetek 25% -ában mindkét lábát megüt (kétoldalú állapot). A fibromatisis csoportban megtalálhatók az agresszív infantilis fibromatosis (AIF) és a juvenilis aponeurotikus fibroma (JAF) is, amelyek mind a születéskor jelen lehetnek.

Plantáris fibromatosis: Tünetek

Míg a fájdalom a plantáris fibromatosis gyakori tünete, nem mindig jelentkezik, amikor az érintésre szilárd növekedések kezdetben a láb íven jelennek meg. A fájdalom tünetei valószínűleg a tömeg méretének növekedésével jelentkeznek. Egyes betegeknél elsősorban az ívre nehezedő nyomást fokozó cipő viselése vagy mezítláb érzik a kényelmetlenséget. Különböző tünetek jelentkezhetnek a kialakult fibroma méretétől, helyétől és típusától függően.

Plantáris fibromatosis: ok

Noha nincs egyértelmű alapkatalizátor a plantáris fibromatosis kialakulásához, sok betegnél a következő tulajdonságok egyike vagy több szerepel:
• A beteg 70 éves vagy idősebb kaukázusi férfi
• Ennek a betegségnek családi kórtörténete van
• A beteg epilepsziában szenved
• A beteget diabetes mellitusban diagnosztizálták
• A tenyér fibromatosis korábbi diagnózisa
• A peyronie-kór korábbi diagnózisa
• Túlzott alkoholfogyasztás
• Májbetegség
• Pajzsmirigy problémák
• Hosszú ideig tartó túlzott álló vagy gyaloglás
• Vényköteles gyógyszerek, például Dilantin alkalmazása

Bár az ok-okozati összefüggésről még soha nem derült ki egyértelműen, hogy a lábak traumája a talpi fibromatosis kialakulásának tényezője, különösen a szövet mikroszakadásai vagy sérülések, például lyukas sebek formájában.

Mint korábban említettük, az olyan vényköteles gyógyszerek, mint a Dilantin és a rohamok elleni gyógyszerek, a fenitoin a fibrotikus szövetek rendellenességeihez is kapcsolódnak. A béta-blokkolók, például a glükózamin/kondroitin és a nagy mennyiségű C-vitamin-kiegészítő ezen állapot kialakulásához is kapcsolódnak, valószínűleg azért, mert fokozzák a kollagén termelését és súlyosbítják a fibrotikus rendellenességeket. Az ebben a betegségben szenvedő betegeknek tájékoztatniuk kell orvosukat az esetlegesen szedett gyógyszerekről és/vagy kiegészítőkről, valamint a családi és a személyes kórtörténetről. Azt is meg kell jegyezni, hogy a plantáris fibromatosisban szenvedő betegek 50% -ának Dupuytren-kórja is van.

Plantáris fibromatosis: diagnózis

Az eliminációs folyamatot gyakran használják a plantáris fibromatosis diagnosztizálására annak biztosítására, hogy a beteg ne szenvedjen poszttraumás neuromában, szinoviális szarkómában, epitheliális szarkómában, zárványtest fibromatosisban vagy fibrosarcomában. Ha bármilyen kérdés merül fel a tömeg növekedésének kivágása és biopsziája szempontjából, megerősíti a diagnózist. A röntgensugarakat általában a fejlett képalkotó vizsgálatok előfeltételének tekintik, de ebben az esetben nem elég megbízhatóak a fibromák diagnosztizálására. A fülgyógyászok ehelyett a mágneses rezonancia képalkotásra (MRI) támaszkodnak a fibromák kivizsgálására és a növekedés alakjának, méretének és mélységének meghatározására. Nem szokatlan, hogy a fibromák elérik az aponeurosist, azt a rostos kötőszövetet, amely összeköti az izmot a lábfej talpi oldalán lévő csonttal.

A diagnózis felállításakor figyelembe veszik a beteg kórtörténetét, családtörténetét, életmódját, vényköteles gyógyszerek bevitelét, kiegészítők bevitelét és tüneteit is.

Plantáris fibromatosis: Kezelés

A fibromák mérete és elhelyezkedése, valamint a fájdalom tüneteinek előfordulása és/vagy súlyossága diktálja a kezelendő kezelést. A minimális fájdalmat okozó kisebb fibromákat általában ortotikus eszközökkel kezelik, amelyek párnázatot biztosítanak; éjszakai sín; sarokfelvonók; vagy ívtartók a növekedésre nehezedő nyomás csökkentése érdekében. A csökkent nyomás hatékonynak bizonyult a fibromák méretének csökkentésében. A Verapamil gél (15% -os erősségű) egy kalciumcsatorna-blokkoló, amelyet olyan szívproblémák kezelésére használnak, mint az angina és a rendszertelen szívverés, de ez a daganat típusának csökkentésében is hatékonynak bizonyult, ha naponta kétszer alkalmazzák a tömegre.

Ha a daganatok fájdalmasakká válnak, és nem reagálnak az ilyen kezelésekre, invazívabb eljárások, például kortizon injekciók és/vagy műtét folytathatók. Míg a kortizon injekciók gyakran segítenek a fájdalom csökkentésében, ellenkezőleg hathatnak, és a fibroma terjedését és/vagy megnagyobbodását okozhatják. A fibroma műtéti úton is eltávolítható, de fennáll annak a veszélye is, hogy később később megismétlődik. A műtéti beavatkozást csak néhány esetben veszik figyelembe, és jellemzően járóbeteg-beavatkozásként, de altatásban végzik. A műtét után három-négy hétig mankó vagy járóka használata szükséges.

Plantáris fibromatosis: Megelőzés

A talpi fibromatosis megelőzése nehéz, mert a kiváltó ok gyakran nem egyértelmű. A tünetek korai felismerése, majd azonnali orvosi kezelés megakadályozza az állapot súlyosbodását. Számos lépést lehet azonban tenni a láb általános egészségének javítása érdekében:

• Rendszeresen nyújtsa ki a lábakat, különösen a plantáris fasciát (lásd: Dr. Foot Plantar Fasciitis gyakorlatok).
• Egészséges testsúly fenntartása.
• Változatos, egészséges táplálkozás.
• A megfelelő mennyiségű folyadékbevitel révén hidratált maradjon.
• Viseljen támogató lábbelit, amely védi a lábát és megfelelő stabilitást biztosít.
• Mindig viseljen tevékenységnek megfelelő lábbelit.
• Minden fizikai tevékenység előtt felmelegedjen, és utána kellően lehűljön.
• Könnyű az új edzésprogramokba.
• A lehető leggyakrabban pihentesse a lábát; hosszabb ideig tartó állás vagy járás után emelje meg.
• Vizuálisan és fizikailag vizsgálja meg a lábát olyan változások vagy sérülések tekintetében, amelyeket más módon nem érezhet.

Következtetés

A plantáris fibromatosis nem gyakori szenvedés a homályos etimológiával. Számos lépést lehet azonban tenni a láb általános egészségi állapotának biztosítása érdekében, és a tünetek felmerülése esetén szakszerű orvosi tanácsot kell igénybe venni.